Úgy látszik, mostmár rendszeresen én írok azokról a zenei eseményekről, amikre nagyon nehéz megfelelő szót találni. Koncertnek ez sem volt teljesen koncert, nevezzük mondjuk előadásnak. De mindenképpen izgalmas este volt, és összességében azt mondom, nagy kár lett volna kihagyni, és csak itt elolvasni valaki mástól, hogy mi is történt a Lovardában nemzeti ünnepünkön.

A koncert előtt két héttel láttam a Mezon ablakában egy plakátot, rajta öles betűkkel a zenekar neve, alatta a "Teátrum" szóval, amire csak a vállamat vontam meg, hát jó, a lényeg, hogy újra jön a Quimby. Aztán, amikor a koncert előtti napokban DJ Harvey kolléga emlékeztetett rá, hogy érkezzek időben, mert a koncert pontosan kezdődik, felrémlett bennem a "Teátrum" szó a plakátról, Aha, gondoltam, akkor itt biztos valami extrával készülnek a fiúk. Amikor pedig a karzatról lepillantva megláttam, hogy a színpad és a nézőtér helyet cseréltek, izgatott lettem, vajon milyen meglepetés vár ránk. A közönség számára bekészített széksorok viszont picit megijesztettek. Nem szeretem az "ülős" bulikat, és gyanakvó is vagyok velük szemben.

Sebaj, elfoglaltuk helyünket, és vártuk, hogy történjen valami, abban már biztosak voltunk, hogy nem egy "sima" buli lesz. Fél kilenckor el is kezdődöt a szeánsz egy ígéretes bevonulással és első negyedórával, amelyben a repertoár lassabb, visszafogottabb higgadtabb darabjai kerültek terítékre. Mivel azonban a zenekar tagjai egy szinten ültek a közönséggel, nem sokat lehetett látni belőlük a széksorok közül. És sajnos az előadás első felében a hangzás a gimnáziumi tornaterem akusztikáját idézte, amit később korrigált a zenekar hangmérnöke, mindezt csak fokozta a fordított felállás. Az első néhány számot nem egészítette ki semmilyen verbális kommunikáció, így a közönség körében csak nőtt az értetlenség, hogy mit is látunk, mi is történik velünk éppen. Kicsit olyan volt, mintha a zenekar a szervezőktől, a szervezők pedig a zenakartól várták volna el, hogy helyére tegyék a nézők fejében az est lényegét. Kár, hogy a Quimby honlapján is csak ennyit lehet a koncepcióról olvasni: A Teátrum a próbák szabad légkörének szerkesztett változata – némi meglepetéssel.. Egy igazi Quimby koncert megtűzdelve Varázszenével (és szabad improvizációkkal), valamint mikrojelenetekkel.
Amikor Kiss Tibi először poénkodott(?) azzal, hogy "bazmeg nem hiszem el, hogy nem tudnak kussolni", még nem tudtam, hogy ezt bizony ő halálosan komolyan gondolja.
Tibi ekkor végre a közönséggel is megosztotta, hogy ők egy színházi előadást álmodtak meg, amelyet általában, értelemszerűen, színházakban adnak elő. Ez egészen eddig a pontig ugyanis nem volt nyilvánvaló - nem, mert a Teátrum cím ellenére az előadásnak alig voltak színházi elemei, jó kis Quimby számokat hallgattunk, csak az énekes folyton lepisszegett minket. Amit, bevallom, én elég rosszul viselek.
Majd Varga Livius stand-up komédiázását élvezhettük(?) végig, amelynek az első része (árpádsávos mikulás, stb) kifejezetten kínosra sikerült, míg a második etap, melyben  zenésztársait és saját magát paoridzálta (Tibi hiteles, Szilárd pontos, Dodi művészi ...), már szórakoztató volt, de én még mindig nem értettem, hogy kerül egy koncert kellős közepére a one-man-show. Ezután vissztért a teljes legénység, Tibor pedig elmesélt egy történetet arról, hogy micsoda egy alakkal beszélgetett a függöny mögött, aki arról faggatta őt, hogy miért nem játszanak inkább, és ha mégis, miért fordítva. Micsoda egy bunkó ez, aki nem érti a szituációból egyértelműen következő művészi üzenetet. Az nem merült fel Tibiben, hogy nem is biztos, hogy ez mindenki számára annyira egyértelmű.
Ettől a ponttól egyre feszültebben, dühösebben zenéltek, ami csak használt a produkciónak. A (nem is) kicsit MTV Uplugged-ot idéző hangulat ellenére a Quimby tagjai is érezhetően a zúzós, lendületes számaik játszásakor voltak igazán elemükben. Ami  még mindig elvitathatatlan, hogy az ország egyik legjobb zenekarát láttuk, amely tagjai egymás minden rezdülését ismerik már, és tényleg pontosak, hitelesek és művésziek egyszerre. A Gerdesits-Mikuli ritmusszekciót pedig nem győzöm dícsérni. De a Quimby esetében ez a színvonal már elvárás is.
Kiss Tibi szabadkozni kezdett: elmondta, hogy ők is nagyon sajnálják, de bizonyos hangulati elemek egy színházban szoktak működni, viszont a Lovardában nem fognak (úgy), ezért az előadás bizonyos részeit kénytelenek kihagyni. Kár, hogy sosem fogjuk megtudni, melyek voltak azok. Egyre inkább olyan érzésem támadt, hogy ők maguk sem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, amit éppen ők teremtettek. Kényelmetlenül érezték magukat amiatt, hogy a közönség nem érezte magát színházban (nem is, hiszen a Lovardában voltunk, Korda Gyuri bácsi és Dévényi Tibi bácsi szerdai mennybemeneteleinek színterén), úgyhogy inkább zúztak egy nagyot. Ebben a zúzásban viszont jó adag energia volt: lám, ennyi haszna mégis csak volt annak, hogy ilyen faragatlanul viselkedtünk.

Végre van egy hisztis popsztárunk, aminek akár örülhetünk is - gondoltam, amikor az előadás vége felé Kiss Tibi leintette a zenakart, félbehagyatva velük a megkezdett "nótát". Ekkor azt hittem, hogy le is szalad a színpadról. Nem szaladt, inkább szólózott, jól tette. "Fejezzük be mostmár, nekem ennyi is bőven elég volt" - alázta Kiss Tibi a közönséget, mint amikor Hobo beszólt Gerő Tominak, hogy ne fotózzon, vagy mint ahogy Lovasi balhézott a saját zenekarával a Vekeri-tó Fesztivál Nagyszínpadán.

Nem tudom, hogy a Quimby, vagy a menedzserük tárgyalt-e a Csokonai Színház vezetésével arról, hogy akár a Kossuth utcai épületben, akár az egykori Víg Moziban rendezhessék meg a koncertet. Nem is beszélve a Kölcseyről. Nem a Lovardában volt a helye ennek az előadásnak, és ha igaz az, amit Kiss Tibi mondott, miszerint ők a Lovarda megnyitása óta rendszeresen fellépnek ott, akkor ezzel neki is tisztában kellett volna lennie.

Úgy látszik, minden zenekar életében eljön a "csendesülős" korszak, szeretnének kilépni a megszokott keretek közül, amiket már tovább feszíteni nem tudnak, nem akarnak, nem jelent számukra kihívást. Ez rendben is van. Ha a Quimby egy másik arcát szeretné megmutatni, akkor azt VALÓBAN más környezetben kellett volna megtennie, és ha Debrecenben nem lehet ezt megoldani, akkor nem lett volna szabad félmegoldásokba belemenni. Így a zenekar is dühösen ment le a színpadról, a közönség is hiányérzettel  ment haza és az előadás sem lehetett teljes egész.

Értékelés: 7/10
Nézőszám: kb 700
Jegyár: 2200 Ft