Eseménykritika | FolkFree feat. Mc SirReal és Mc K W Armz, DJ Nino Korta, DJ Ludmilla @ Klinika Mozi, 2007.12.08. | dj harvey

Debrecenbe főszabályként kétféle külföldi zenész teszi be a lábát. Az egyik a konferenciaközpont-kompatibilis jazz-, blues vagy soulmuzsikus; a másik típusba pedig az elektronikus zenei megmozdulások büdzséjébe még beleférő középkategóriás breakbeat vagy drum'n'bass dj tartozik. Nem állítanám, hogy ehhez képest revelatív lett volna Mc SirReal érkezése, de aki csak egyszer is táncolt a "Ruffneck" vagy a "Here We Go" című Freestylers-slágerekre, az biztosan felkapta fejét - ha tudott róla egyáltalán -, hogy a zenekar jelenlegi felállásának szövegelője tiszteletét teszi nálunk, straight from London.

A FolkFree egy viszonylag fiatal magyar zenekar, mely a népi-urbánus határvonalról érkezett. A környéken eddig egyszer jártak, az EFOTT első napján sikerült nekik a szerény számú közönséget felállítani a szalmazsákokról. Zenéjükhöz egy viszonylag egyszerű receptet vettek elő: végy egy egzotikus - jelen esetben autentikus magyar népi - hangszert (tekerőlant), effektezd be, tegyél alá hagyományos rockhangszereket (gitár, basszus) és az egészet állítsd rá könnyen érthető elektromos groove-okra, leginkább breakbeat, drum'n'bass vagy hiphop-dub környéki tempókkal, majd tetézd meg egy szövegelő emberrel. Mindez akár totál érdektelen is lehetne, ráadásul a FolkFree sem spórol a nagyon olcsó és enyhén anakronisztikus zenei megoldásokkal, de nem is nagyon vár az ember mást: valahol ez az egész zenei vonal nekem a kilencvenes évek végét, legfeljebb a kétezres évek elejét idézi meg, és - mit szégyelljem - akkoriban kifejezetten szivesen ugráltam lagzis brékre. A FolkFree-ben sok más hasonló zenekarral szemben mégis van valami megkapó és szórakoztató, egyrészt a magyar népzenéből kölcsönzött dallamok kiválasztása jól sikerült, és popkörnyezetben is élnek a számok, másrészt a tekerő egy marha izgalmas hangszer - jó lenne, ha többet használnák a tiszta, eredeti hangját, harmadrészt pedig jó nézni az arcokat - a gitáros-énekes (Ferencsák István) amolyan jézus-forma sztoikus kisugárzással, a tekerős Hajas Gábor pedig egy táncházból pottyanhatott át, és olyan, mintha először látna ilyet, de nagyon élvezné.

A FolkFree-hez néhány koncert és közös felvétel erejéig csatlakozott Mc SirReal, valamint - ahogy az a helyszínen kiderült - egy másik, mokány fekete ceremóniamester, MC K W Armz is. E miniturné érkezett Budapest és Szeged után a Klinika Moziba, ahova nem lehet elég későn menni, ha partyba ágyazott koncertet akar megnézni az ember úgy, hogy a dj-kre éppen nem kíváncsi. Utóbb kiderült, hogy a két ceremóniamesterrel egy debreceni stúdióban is felvételeket készített a zenekar, ami nagyon dícséretes, de így háromnegyed egyre csúszott a kezdés, konkrét kicseszés volt a koncertre érkezőkkel. Bár a gyors és nem reprezentatív közvéleménykutatásom alapján világossá vált, hogy itt az emberek döntő többsége azt sem tudta, hogy egy koncert is szerepel az este programjában, ők Ludmillát nézni/hallgatni jöttek, így is mintegy 200-an lettek a teremben.

A FolkFree egy - nem túl jó - dobossal kiegészülve állt színpadra, a hangzás a szakértő keverésnek köszönhetően egy fokkal volt talán jobb, mint a Klinikában megszokott massza. Az első blokkot nevezhetnénk a zenekar hagyományos koncertprogramjából adott ízelítőnek, a myspace oldalukon is hallható számok megtalálták az utat a partyközönséghez, pedig ezzel kapcsolatban igen szkeptikus voltam - tulajdonképpen kellemesen csalódtam ilyen szempontból a többségében tizenévesekből és korahuszonévesekből álló publikumban. A zenekar hangzása az élő dobbal valamivel kevésbé keltett olcsó hatást, mint a legutóbb, és a közegre való tekintettel csak a tempósabb számok maradtak a műsorban. Sajnos pont a tekerőt sikerült a legkevésbé jól kikeverni, pedig továbbra is ez adja a leginkább sajátos ízeket. A 2 vendégszövegelő úgy a hatodik szám környékén került elő hatalmas ováció közepette és innentől a FolkFree gyakorlatilag megszünt egyéni hangú zenekar lenni - a zenekar saját mc-je és a két angol együtt gyakorlatilag lekiabálták a zenét a színpadról. A zenészek leginkább kísérőzenekarként szolgáltak ehhez a "three-man-show"-hoz, és akaratlanul is az lett az ember érzése, hogy a két angol mit sem törődött a mögöttük álló zenekar sajátos zenei ízeivel. Ezzel összhangban kellőképpen bedurvult a hangzás is, az "mc-s" blokk egy Pendulum szám feldolgozásával nyitott és - minő történelmi pillanat - elhangzott a Ruffneck is élőben, eredeti hangmintákkal. A két mc közül K W Armz zavart jobban, agresszív kiabálása sokszor teljesen élvezhetetlenné tette a zenét, SirReal látványosan profibb, rutinosabb, lazább és mókásabb volt, nem véletlen, hogy kettejük közül ő van egy híres együttesben. A blokk legjobban sikerült dala egyébként egy FolkFree saját szerzemény volt, amelyet - ha minden igaz - majd hallhatunk a vendégszövegelőkkel közös stúdióverzióban is. A közönség mindenesetre maximálisan megőrült a koncert végére, visszataps, sikítás, számomra nagy kár, hogy a kiemelkedő partyhangulat a zenei élmény rovására ment.

A rendezvényen fellépő dj-k közül csak a francia Nino Kortáról tudok beszámolni, a koncert után fellépő Ludmillát ugyanis nem vártuk meg. A francia fiatalemberre várt az a nem könnyű feladat, hogy bemelegítse a közönséget a hosszúra nyúlt koncertre várakozás alatt. Ez egész jól sikerült, eklektikus szettjében ugyan kicsit koncepciótlanul ugrott a stílusok között, de változatos középtempós breakbeatekkel és egy egészen élvezhető drum'n'bass blokkban jónéhány jazzes, etnós darabbal és sok kísérletezőbb, "okos" ritmussal jól töltötte be a warm-up dj nem mindig hálás szerepét.

Nézőszám: 250
Jegyár a helyszínen: 1800 Ft
Pontszám: 6/10