PUSZTAZAJ

Eseménykritika | PG Csoport @ Klinika Egyetemi Klub, 2007/12/05 | Pop Béla

Megénekelni szép magyar hazánk sötétebb és pofásabb oldalát, nyűgjeit és előnyeit sokféleképpen lehet. Lehet itt mellet verni, magyarkodni, zeneileg körberajzolni a túlkúrtított kövér Hungáriát, lehet csodaszarvason vágtatva kiugrasztani ősi ösztönt vagy akár górcső alá venni a magyar kisember csipcsup kálváriájának stációit, naturalistán, kritikusan akár költőien, egy bölcs mosolyt morzsolva el a kolbászzsíros bajusz alatt.

Az underground is addig volt érdekes míg valamihez képest volt „under”, s mikor egyszercsak beállt a mellérendelt viszony, nehéz lehetett tökön ragadni a mondanivalót, és sokaknak bizony elég komolyan meggyűlt a baja azzal ,hogy az új rendszerben nem találták a helyüket, a hangjukat.

Jantyik Zsolt és lokálpatriot pol-beat szabadcsapata a nyolcvanasok végén verbuválódott, amikor még nem lehetett annyira bármit a mikrofonba kajabálni. Bár nem is tették olyan szélsőségesen, de talán ők is megérezték amikor kis országunkkal fordult a világ, hogy elvileg most beütött a paradicsom, és nincs téma. Egy-két év és ahogy mindenkinek, nekik is leesett, hogy ellenség nem tűnt el csak átalakult. A PG Csoport azóta is szorgosan egyik kezét mindig a magyar kisember pulzusán tartva, önként vállalja fel Magyarország lelkiismeretének szerepét.

Megrögzött apolitikus ember lévén kicsit bennem volt, hogy egy egyébként is fárasztó nap után nincs szükségem se szónoklatra, se megfejtésre, se siránkozásra. Jól akarok szórakozni és kész. Egy közeli kocsmában, egy sör mellet üldögélve, egy-két óra után már kicsit aggódással töltött el a szomszéd asztal végletekbe menő történelmi beszélgetése magyarokról, németekről, zsidókról. Úgyhogy egy gyors unikum magambaerőszakolása után, társaságommal lassan indulni készültünk. Kapunyitás  után egy órával mindössze 20-30 ember ha lézengett a Klinikában. Visszafogottan, enyhén rezignált nyugalommal sörözgető harmincasok-negyvenesek. Egy jó negyed óra elteltével aztán kezdtek szálingózni a leginkább ugyancsak 30-50 éves korosztály képviselői, egy kis időre akár egy sokadik éves érettségi találkozón is képzelhette magát az ember, de nemsokára néhány huszonévessel is „hígult” a nagyérdemű, ami azért bizalommal töltött el minket a bulifaktor emelkedése tekintetében.

Nem mondanám, hogy a koncert kezdetére tömeg gyűlt volna össze, de legalább egy kifejezetten családias, jó hangulatú miliőben csaptak a húrok közé PéGéék.

Lemezbemutató révén két új számmal kezdtek, melyből az első az album címadó dala a recsegősgramofon-torzítású intróval pettingelő, chansonos-kuplés „Nem sietünk sehová” című dal, igazán intelligensen adta meg a koncert alaphangját. A félelmem, hogy esetleg egy aktuálpolitikai rendezvénybe csapna át a dolog az első néhány szám után elillant, a zenekar jókedvű és felszabadult volt, ami hamar átragadt a közönségre és persze rám is. Az olyan számok, mint a „Férfiak visszalőnek” vagy az új „Hány méter a szeretet?” a koncert közepére pedig olyan nosztalgikus és kellemes atmoszférát teremtettek, amibe érdemes volt egy kicsit belefeledkezni, és meg is jegyeztem ott valakinek, hogy „Na ilyennek szeretem a PG-t!”. Az ember úgy érezhette egy kis hétköznapi bölcsesség szállta meg, egyfajta összekacsintós hangulat volt a levegőben. Aztán egy kis „Félélet”, a kis ember pulzusa a régi, majd iszunk ennekére, annakéra, jókedvünk is lesz tőle, énekeljük is a refrént, a hatalom kellően lesz**va, ahogy azt érdemelte mindig is ,de azért ott motoszkált, hogy azért a szócsőnek régen nem mindegy. Ez a kicsiny hiteltelenség ezen az estén megbocsájtható volt, hisz maga a színpadi produkció élvezetes volt. Egy kis 56-os utánérzés és a magyar folklór is előkerült a tarsolyból, az utóbbi Kálmán „Cucás” Péter segédletével. Számomra ezek voltak a koncert legérdektelenebb részei. Igazából a semmibe rázott ökölként lógtak a levegőben. Kihangsúlyozom számomra, mert alapvetően a koncert fonalára jól voltak felfűzve, a népdal átgondolás is egészen helyén volt, mint zenei produktum, úgyhogy egyefene.

A koncertről egész kellemes szájízzel távoztunk, egy kifejezetten családias, nyugis este volt. Kicsit tényleg olyan volt mint egy érettségi találkozó, vagy mint valami „Öreg fiúk” meccs. Rúgták a bőrt, nem csináltak nagy cseleket, talán az eredmény se számított. Mindenkinek meg van már a posztja. Utána hátradőlés egy sörrel, „nem sietünk sehová”.

Nézőszám: 200-250
Jegyár a helyszínen: 1300 Ft
Pontszám: 7/10